Túlélőtúrák - Hamahama

A Zempléni-hegység szélén már az őskőkor embere is megtelepedett. A népvándorlás korának szinte valamennyi népe hagyott itt emléket maga után. A honfoglaló magyar törzsek itteni letelepedéséről is több régészeti lelőhely tanúskodik. Őseink elsősorban a vizek partján létesítettek szállást (Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj stb.). A Szt. István királyunk által kialakított megyerendszerben Abaúj megye központja Újvár (földvár) lett, Zemplén megyéé pedig a ma szlovák területen lévő Zemplin. A vármegyék hatáskörén kívül estek a hatalmas királyi vár- és erdőbirtokok. A XI-XII. században vallon és német telepesek érkeztek Sárospatak környékére és a Hernád völgyébe. A vallonok honosították meg a szőlőtermesztést a Hegyalján. Megjelentek a szerzetesrendek (ferences, premontrei, domonkos). A tatárjárás idején elpusztult lakosságot ismét külföldi telepesekkel pótolták, olasz szőlőművesek és ruszinok érkeztek. A XIII. században a királyi birtokok nagy része adományként földesurak kezére jutott, néhányan hatalmas földterületekhez jutottak (Amadé, Rátót, Tomaj nemzetség). Az Árpád-ház kihalása után az Anjoukkal szemben tanúsított ellenállásuk miatt azonban Károly Róbert megfosztja őket birtokaiktól. Új, királyhű birtokosok tűntek fel, a Perényiek és a Pálócziak. A birtokos nemesek közötti hatalmi vetélkedést a jobbágyok sínylették meg. A fokozódó elkeseredés Hegyalja népének jó részét is Dózsa táborába vezette. A mohácsi csata után Szapolyai Jánost - akinek hatalmas birtokai voltak a környéken - elsősorban a középbirtokosság kiáltotta ki királynak. Néhány főúr is hívévé szegődött, legalábbis egy időre. Perényi Péter többször is színt váltott Szapolyai és Ferdinánd között, végül Ferdinánd fogságában halt meg. A Zempléni-hegység ütközőzóna lett a két királyság, illetve az erdélyi fejedelemség és Magyarország között. Ezt a helyzetet súlyosbította a török megjelenése. Nemcsak a vidék gazdagsága vonzotta a különböző hadakat, de erre haladtak a fő kereskedelmi utak kelet (Oroszország) és észak (Lengyelország) felé. A szőlő- és bortermelés, amelynek hírnevét a XVI. század közepétől az aszútermelés is növelte, a kézműiparra is hatásos volt. Ismert volt országszerte a 136 literes gönci hordó. Gönc és Sárospatak környékén a fazekasság fejlődött ki, ami a habanok 1645-ös sárospataki letelepedésével új formakinccsel gazdagodott. Emléküket ma egy utca neve őrzi. (A habánok anabaptisták voltak. Az anabaptizmus a német reformációs mozgalmakból alakult ki a XV. században, és igen elterjedt Svájcban és Dél-Németországban. A XVI. századi vallási üldözések során menekültek Morvaországba, majd a XVIII. század elején a szintén protestáns erdélyi fejedelemség területére). Az iparos céhek már a XVI. század elejétől kezdtek megalakulni, és nagyszámú kereskedő is élt itt. Mezővárosok sora jött létre. A hegység déli lábánál a szinte monokultúrás szőlőtermesztés - és a bortermelés - volt a gazdaság alapja. A kialakult mezővárosi polgárság fogékony volt a reformáció iránt. Perényi Péter, Újhely és Patak birtokosa már korán csatlakozott a reformációhoz. Ő alapította 1531-ben a református iskolát (amelyből a híres pataki főiskola lett), követően pedig a környező településeken egymás után nyíltak meg a középfokú protestáns iskolák (Tokaj, Tarcal, Mád, Szántó). Göncön Károli Gáspár református lelkész alapított iskolát, akinek nevéhez az első teljes magyar bibliafordítás fűződik. A Báthory István alapította (1590) vizsolyi nyomdában nyomtatták ki, ezért hívják vizsolyi bibliának. A hódoltság idején a portyázó, fosztogató törökök, vagy a császári zsoldosok állandó rettegésben tartották a lakosságot, többszörös adóterhet róva rájuk. A gazdasági fejlődés megtorpant, illetve visszaesett. A XVI. század végétől felerősödött a császári udvar támogatásával az ellenreformáció, a protestánsok üldözése. Mindezek oda vezettek, hogy a terület lakossága - beleértve a birtokos nemességet, sőt a főurakat is - nagy számban csatlakozott a különböző szabadságmozgalmakhoz (Bocskai-, Thököly-, Rákóczi-szabadságharc). A Rákóczi-családnak kiterjedt birtokai, várai voltak a hegység területén. Patak várához fűződik a Wesselényi-féle összeesküvés. A XVIII. században a megfogyatkozott lakosságot - különösen a hegyvidék belsejében - idegen, főleg szláv lakosság betelepítésével pótolták. A már korábban is meglévő üveghutákban és az erdőn dolgoztak, faszénégetéssel foglalkoztak. A francia felvilágosodás eszméi a városi polgárság és a köznemesség soraiban találtak követőkre. Az eszméiért börtönbüntetéssel sújtott Kazinczy Ferenc szabadulása után Széphalmon telepedett le. Ezen a vidéken (Monok) született Kossuth Lajos. A XIX. század második felében megindult ipari fellendülés elkerülte a hegység területét, bár a vasutak kiépültek. A trianoni békeszerződés az Abaújt megfosztotta a megyeszékhelytől, kettévágta a hegységet.