III. Hamahama Túlélőtúra
pályabejárása
Pálháza, 2007. december 14-18.
a főszervező szemszögéből
A Drégelyvárban kezdődött... (persze nem a pályabejárás) :-) ... és egy kis visszaemlékezés
Az I. Hamahama Túlélőtúrán hajnalban érintettük a Drégelyvárat Marcsival, mint mozgó pontőrök, ahol a csapatoknak az volt a feladatuk, hogy személyenként egy vödör sódert vigyenek fel a várba, ezzel is segítve az újjáépítést. Remek feladat volt. Amikor Tibi elmondta, hogy ez lesz a feladat, nagyon örültem neki. Persze jól átgondoltuk a megvalósítását, hogy nehogy torlódás legyen ennél a pontnál. Mihelyt megérkeztünk, mi is felvittük a saját adagunkat. :-)
Itt Attila volt a pontőr, így alkalmunk adódott cseverészni kicsit a jövőt illetően. Hol legyenek a következő túlélőtúrák? Mit is fogunk mondani a túrázóknak a vasárnapi eredményhirdetésen? Ezen a beszélgetésen dőlt el a Bakony és a Zemplén. Sűrűn helyeseltünk, amikor érvelgettünk, hogy miért is kellene e két tájegységre röptetni a következő versenyeket.. E-mailben át is beszéltük a tagsággal, és Zircen már plakátoltuk is a Zemplént!
Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a túlélőtúrák megszervezése a főszervező kiválasztásán túl, a bázis megválasztásával kezdődik. Hiszen hiába lenne alkalmas a pálya, ha nincs megfelelő szállás ekkora tömegre. Ebben az esetben – mind az iskolák számát és nagyságát, valamint a közlekedési lehetőségeket – Sátoraljaújhely van a legjobb helyzetben.
a bejárás előkészítése...
Akkor hol is lesz a szállásunk a bejáráson? Kik fognak egyáltalán segíteni?
Viszonylag korán szerettem volna elkészíteni a pályát, mint ahogyan a Bakonyban is csináltuk, így decemberre sikerült a túra összes pontját összeszedni. :-) Én már tudom, hogy néz ki a pálya. :-)
Tisztán emlékeztem arra, hogy Hegedűs Zoli barátom és egyesülete (Bihari Természetbarát Egyesület) járt egy párszor már a Zemplénben, és Pálházán szálltak meg, a Hanyi Istók Turistaházban. Gondoltam, nekünk is megfelelő lenne...
Zolit meg is kérdeztem a dologról, és arra a mondatára, hogy: „Nekem ez a kedvenc turistaházam” rögtön el is döntöttem, hogy a decemberi túránkon itt leszünk elszállásolva, ha minden jól döcög... www.hanyi-istok.hu
Babják Úrral le is egyeztettem, hogy 14-18-án ott leszünk Pálházán.
És hogy kik jöttek el segíteni?
Marcsi, Erika, Keresztesi Józsi, Attila és jómagam. :-)
A bejárás...
Az egyik falucskában sikerült összefutnunk egy éppen induló vadászat tagjaival. Sikeresen egyeztettük is az útvonalunkat az övékkel. Persze a megbeszélést követően mi változtattunk útvonalat. :-) Hiába volt a tervünkben csak turistaút. Mindegy, jobb a békesség!
A következő napon Attila hazautazott, így Erika Józsival szedte a pontokat, míg én Marcsival. Aznap sok-sok szintemelkedést győztünk le lábainkkal. A nap végére kellemesen elfáradtunk. Újhelyen meglepetésemre összefutottam egy régi ismerősömmel, aki meghívott minket másnapra a pincéjükbe bort kóstolni.
Aznap este paprikás krumplit főztünk. Nagyon-nagyon finom lett! A pontok megbeszélése és a következő napnak a stratégiájának megbeszélése után jót aludtunk.
A következő napon már 99 %-ra készítettük el a pályát, a legnagyobb megelégedésünkre. Az utolsó napra már csak 2 pont maradt, amit meg kellett nézni. Este eleget tettünk Zsolti barátom meghívásának, és megkóstoltuk a finom borok mindegyikét, a szamorodnitól a sokputtonyos aszúig.:-)
 |  |
Utolsó napra maradt az egyik legizgalmasabb és az egyik legérdekesebb fakultatív pont felkutatása. Ezt a pontot Józsiék már keresték az előző napokban, de sehogy nem sikerült megtalálniuk. Végül a helyi erők segítségével sikerült rálélnünk, de a térképen található megnevezés nem teljesen stimmelt a valósággal, és persze a jelölése is hibás, ugyanis egy heggyel arrébb találtunk rá, mint ahogyan az jelezve van.. Ez jó kis feladat lesz!
Természetesen a valódi megnevezését és a valódi helyét is meg fogom nektek adni az eligazításon és a menetlevélben.
 |  |
Azt el kell azért mondanom ezek után, hogy a térképen a bejárt területet tekintve ennél több hibát nem igen leltünk. A térkép részemről elfogadható.
A hazaút jól sikerült, örömmel nyugtáztuk, hogy a pálya 100 %-ban kész van. Sikerült újból egy gyönyörű tájegységet és az ott élő embereket egy kicsit jobban megismerni.
Kívánom nektek, hogy Ti is ismerjétek meg a Zemplént a mi túránkon legalább annyira, mint ahogyan azt mi is tettük.
Józsi
további képek a bejárásról:
A ZEMPLÉNI-HEGYSÉG
A Zempléni-hegység az Eperjes-Tokaji-hegylánc déli, magyarországi része, a belső-kárpáti vulkáni koszorúhoz - amely a Visegrádi-hegységtől egészen a Hargitáig tart - tartozik. Legmagasabb pontja a magyar-szlovák határon emelkedő Nagy-Milic (893 m).
A hegység földtani múltja
A hegységet fiatal, harmadidőszaki (miocén) vulkáni kőzetek (főleg andezit és riolit) alkotják, de keleti peremén - Vilyvitány és Felsőregmec környékén - az egyébként igen mélybe zökkent, óidőböl (paleozoikum) származó gneisz és csillámpala is felszínközeiben van. Kisebb területeken tengeri üledékek, valamint a pleisztocénből származó lösz is található. A miocén kori vulkáni tevékenység valószínűleg több erupciós (kitörési) centrumból és részben hatalmas erővel történhetett, úgy hogy a magma szétporlasztva, tufaként igen nagy területeket terített be, helyenként 150-200 m vastag réteget alkotva. Különösen a hegység déli-délnyugati peremén található nagy kiterjedésű, tufával borított terület. Majd a tufaszórást lávaömlés váltotta fel, így e rétegek váltakozása rétegvulkánokat hozott létre. A vulkánok közé öbölszerűen benyomult tengerbe hulló vulkáni por (tufa) növényi és állati maradványokat őrzött meg. A vulkáni tevékenység a plicoén korban (kb. 3 millió évvel ezelőtt) megszűnt, a felszíni erózió a kialudt vulkánokat erőteljesen lepusztította, majd ezt a hullámos felszínt - tönköt - a szerkezeti mozgások feldarabolták. A későbbiekben törésvonalak mentén a hegység kiemelkedett, de egyes részei lesüllyedtek, medencék jöttek létre, amelyekben ma települések húzódnak meg: Regéc, Sima, Baskó, Háromhuta, stb. A terület belsejében a rögök féloldalasán meg is billentek. A mai völgyek egy része is törésvonalon keletkezett. Ekkor süllyedt meg az Alföld is. Megindult a mélyebb területek felé futó felszíni vizek eróziós munkája. A szerkezeti mozgások során a mélyből feltörő forró vizek, gőzök hatására egyes helyeken ércesedési folyamat indult meg. E hidrotermális folyamatok során jöttek létre Telkibánya környékén az arany-, ezüsttelérek. Máshol az elhúzódó utóvulkáni tevékenység hidrokvarcittelepeket és gejzírtömböket hagyott hátra. A feltörő savas oldatok hatására helyenként a puha tufa kemény kőzetté alakult, ellenállóvá vált a felszíni erózióval szemben, így lepusztult környezetéből kiemelkedik. Egy ilyen kovásodott tufatömbön áll Boldogkő vára. A kráterben megszilárdult magma is több helyen a felszínre került, mivel puhább környezetét a szél és a víz letarolta (Bózsvai-szikla). A felszín lepusztulása a jégkorszak idején, a földtörténeti újidőben (pleisztocén) még intenzívebbé vált, bár hazánk területe csak az eljegesedés előterében (periglaciális területen) volt. A fagyás, olvadás hatására a már korábban, a hirtelen lehűlés során oszloposan megdermedt andezit felszínre került részei aprózódtak, kőtengerek alakultak ki (Arka-patak völgye). Ha az eddig leírt felszínpusztító folyamatokat figyelembe vesszük, könnyen érthetővé válik, hogy a hegység kúpos, sátor alakú formái nem elsődleges vulkáni formák, hanem romvulkánok és a lepusztulás során kipreparálódott, eredetileg felszín alatti vulkáni maradványok.
A hegység észak-déli irányú elnyújtottsága, a magassági tagoltság és ezek következtében a mezoklíma eltérő volta fajokban rendkívül gazdag növény- és állatvilágot eredményez. A növényfajok túlnyomó többsége középhegységi jellegű, az északi részen a kárpáti flóratartományhoz tartozó fajokat is találni. A déli, szárazabb részeken melegkedvelő fajok élnek, így megtalálható az átmenet a pannon fajok felé A hegység nagy részét erdő borítja. A déli oldalakon és az alacsonyabb részeken a kocsánytalan tölgy alkot erdőt, míg az északi lejtőkön a gyertyános-tölgyes a jellemző. 700 m-es magasság körül a gyertyános-bükkös, majd e fölött az un. magashegyi bükkös a jellemző. E növénytársulások a hűvösebb északi oldalakon alacsonyabbra „ereszkednek". A bükkösök egykor - a különböző okiratokban való említésük erre utal - sokkal nagyobb területet borítottak, mint ma. A gyertyános-tölgyesek és bükkösök gyepszintjében koratavasszal még a lombkorona záródása előtt virágzó növényeket találunk: keltikék, bogláros szellőrózsa, galambvirág és a kárpáti montán bükkösökre jellemző ikrás fogasír. Nyáron nyílik a moldvai sisakvirág, amely szintén a kárpáti flóratartomány képviselője. Ugyancsak a magas hegyek jellemzője savanyú talajon a fekete és a vörös áfonya. Az erdők irtásain sovány hegyi gyepek alakultak ki napvirággal, barázdáit csenkesszel és terebélyes harangvirággal. A meredek lejtőkön szikla- és pusztagyepeket találunk, amelyekben megtalálható az érdes perje, a dunai magyar kőhúr, a törpe nőszirom és a magyar szegfű is. Feltétlenül említést érdemelnek a telepített lucfenyvesek, mert bennük számos, a kárpáti lucos övre jellemző növényfaj él. A patakok mentén égeres ligeterdőket és lápréteket találunk. A forráslápok szép példája a fokozottan védett István-kúti Nyírjes környéke. A gombaflóra is igen változatos. Egyik legértékesebb ehető gomba a főleg déli tölgyesekben tenyésző sárga tönkű és lemezű narancspiros kalapú császárgomba. Tölgyesek szélén találhatjuk a tinóruk több faját, valamint a kucsmagombát. Nagy számban fordulnak elő a galamb- és az őzlábgombák. A réteken szegfűgomba, pöfeteg és csiperke található.
A hegység állatvilága is sok érdekességet rejt. Néhány állatcsoport több faja csak innen ismert: két bagolylepkefaj, néhány cincérfaj, a zempléni futrinka, a puhatestűek közül a kárpáti meztelen csiga. A nedves völgyek hüllőritkasága a hegyi gyík, míg a napos, sziklás helyeken elkülönült populációkat alkot a keresztes vipera. A kétéltűek közül igazi hegyvidéki fajnak tekinthető az alpesi gőte és a sárgahasú unka. A madarak közül kiemelkedő érték az uráli bagoly, az uhu, a kerecsensólyom, a parlagi sas, a szirti sas, a fekete gólya, a holló és a búbos cinege és a fenyőszajkó. Az emlősök közül az összes hazai nagyvad megtalálható, de az összefüggő, zárt erdőségekben a hiúz és a farkas is képviselteti magát néhány családdal. Kíméletet érdemel a kárpáti típusú gímszarvas-állomány is
