(Papod, Ámos-hegy a Tési-fennsík déli szegélye, Veszprémi-fennsík, Pápavár-Gát-hegy, Nyírád környéki dombság). Nem sokkal vékonyabb a dolomitra következő mészkőplatform sem, felszíni elterjedése is nagy. A karbonátplatform ősállatvilágában foraminiferák és nagytestű, gömbölyded, de hegyes búbú kagylók maradványai lelhetők meg. A késő triász vége felé a platformot is elérte a feldarabolódás, a jura időszaki üledékképződés a mélyülő tenger aljzatának kiemelkedésein és a köztük kialakult medencerészekben zajlott.

A jurában fokozatos vízmélyülés figyelhető meg. A kiemelkedések lábainál a fentről lesodort, mészanyagú élőlényvázak és -héjak felhalmozódásából keletkezett mészkő a jellemző (Csárda-hegy, lókúti Mohos-kő). Távolabb kovaszivacsok tömege élt, tűik feloldódott, majd újra kivált anyagából tűzkő keletkezett. Ammoniteszvázak nagyobb mennyiségben az agyagos-gumós mészkő kőzetváltozataiban találhatók (kisgyóni Tűzköves-árok, Lókút). A középső jura folyamán jutnak nagy szerephez a planktonok (lebegő életmódú állatcsoportok), előbb piciny kagylók, majd a finom formájú, kovavázú, egysejtű sugárállatkák, a radiolariák. Az elhalt radiolariák váztömegéből tűzkő anyagú kőzet képződött, a radiolarit. A késő jurában folytatódott a plankton szervezetek diadalútja, előbb a lebegő életmódra tért tengeri liliomok, majd a mikroszkopikus méretű, piciny kancsókra vagy vázákra emlékeztető alakú Calpionella-félék hatalmas tömegei éltek a meleg vizű Tethys-óceánban, utódaik még a középső kréta időszakot is megérték.

A kréta tenger egyre sekélyebb lesz, a partvonalak közelebb kerülnek területünkhöz, már bekerül az üledékgyűjtő medencébe a szárazföldi eredetű agyag és homok, sajátos kőzetváltozatok keletkeznek, amelyek megfelelőit - ellentétben a legtöbb triász és jura képződménnyel - hiába keresnénk az alpi hegységrendszer más területein. A bakonyi jurában jellemzően helyi képződmény csak az alsó jura mangánérces formáció, az alsó és középső krétában viszont több helyi kifejlődésű képződményt találunk. Zirc és Borzavár között ismert egy vörös-fehér mészkő, amelyben számtalan kisméretű tengeri liliom faj mellett brachiopodák (kagylósférgek vagy pörgekarúak) is gyakoriak. Sümegtől Isztimérig megtalálható egy, szinte teljes egészében másfajta tengeri liliomok (krinoideák) vázelemeiből felépülő kőzetvonulat. A kőzettani változatosság azokban a tektonikai eseményekben gyökerezik, amelyek teknővé gyűrték a rétegsort, s a középső kréta egy szakaszán kiemelték területünket a tengerből. A létrejött rövid életű, de helyenként jelentősen kimagasodó szárazföldön hatalmas lepusztulás ment végbe. Magasabb térszínen, ahol a lepusztulás a tisztább (nem agyagos, nem kovás) felső triász mészkőig hatolt, bauxit képződött (legismertebb előfordulása Alsópere).

A rövid szárazföldi szakaszt követően a hegység tengelyében hatalmas lagúna alakult ki, amelyben elsősorban agyag rakódott le. Amikor a tenger a lagúna egész területét elborította, vastag héjú, nagy termetű kagylók (rudisták=durványosfogúak) telepedtek meg. A rudistás mészkősziklák felszínén kimálló kagylóhéjak szép látványában Zirc tágabb környékén, valamint a Tési-fennsík északi lejtőjén lefutó völgyek sziklafalain gyönyörködhetünk. Nevezetes kréta feltárások: Római fürdő, Kertes-kői-szurdok, az Eperjes sziklafala (Olaszfalu), a Csinger-völgy bal oldala (Úrkút).

A mélyülő tengerből eltűntek a kagylók, majd a mészkőképződést márga lerakódása váltotta fel. A márga alsó, többnyire mészkőgumós szakasza sok helyen tömegesen tartalmaz egy feketészöld ásványt, a glaukonitot. E kőzet Bakonynánán, a Gaja-szurdok kanyarulatánál tanulmányozható. A márgában megjelennek a nyíltabb, mélyebb vizű tengerre jellemző ammoniteszek és plankton foraminiferák, de van bőven fenéklakó állatokból, köztük tengeri sünökből is. A mélyülés azonban elakad, végül az egész terület kiemelkedik, szárazfölddé válik, s lepusztulásnak indul. Mint láttuk, a földtörténet során többször lejátszódott a tenger kimélyülése, elsekélyesedése, az aljzat tagolódása, területek szárazfölddé emelkedése, lepusztulása, újrasüllyedése. Ezzel összhangban a tengerpart helyzete is szüntelenül változott. Mindez tükröződik a lerakódott üledékből képződött kőzetekben, a bennük található ősmaradványokban is. Egy-egy ilyen körforgást a szakemberek üledékképződési ciklusnak hívnak. A ciklusok időtartama változó, a permi-kora kréta ciklus a Bakonyban mintegy 140 millió évig, a középső kréta ciklus mindössze kb. 13 millió évig, a rákövetkező lepusztulási időszak pedig nagyjából 8 millió évig tartott.

A lepusztulás intenzitásának csökkenését a bauxitfelhalmozódás jelzi. A felső kréta bauxittelepek anyaga elsősorban a dolomithegyek közepes magasságú, teraszszerű részein végbement karsztosodás révén kialakult mély, tötcsérszerű mélyedésekben rakódott le (100 m-nél mélyebb is volt Iharkúton). Hazánk legnagyobb bauxittelepe felső kréta, amelynek anyagát egy ősi vízfolyás kissé idősebb bauxittelepekből hordta át egy nagyméretű, lapos mélyedésbe.

A folyó délnyugaton kiterjedt tavakba, mocsarakba torkollt. A mocsarakban felhalmozódott növényi anyagból számos barnaszéntelep képződött (Ajka, Padragkút).

A tenger térhódításával ismét megjelennek a középső krétából ismert képződmények, a nyílttengeri márga és a rudistás mészkő. A rudisták tülökszerű héja 100 cm hosszúra is megnőtt. Szorosan egymás mellé települve kisebb-nagyobb foltzátonyokat alkottak (Ugod).

Földtörténeti újkor (harmadidöszak)

A kréta időszak végén kiemelkedés, hegységképződés, az ezzel járó nagytömegű lepusztulás, a katasztrofális faunakihalások alaposan megváltoztatták a hegység képét. A kora eocén vége felé számtalan bauxittelep jött létre (Nyírád. Halimba, Kislőd, Iszkaszentgyörgy, Fenyőfő, Súr, Csetény). A dudari és a kisgyóni bánya kőszéntelepei is a változatos öskörnyezetröl vallanak (ősnövények tömege, haraszt- és fenyőfélék, eukaliptuszok maradványai kerültek elő).

Az ismert modell működött: süllyedés, a tenger előnyomulása, partközelben mészkő, a nyíltabb tengerrészekben márga képződése. Az élővilág gyökeresen megváltozott. Hatalmas termetű foraminiferák (mészvázú egysejtűek), pl. a Szent László pénzeként ismert Nummuliteszek (nummus=pénz), vörös algák és plankton foraminiferák. Helyenként hatalmas tömegben szaporodtak el a víz sótartalmának változásait jól tűrő, gömbölyded Miliolinák. Jó életteret találtak a tengeri sünök is (Szőc, Balaton-hegy). Az időszak ősmaradványban dús emlékeit számos helyen rnegfigyelhetjük (Padragi-sziklák, dudari Sűrű-hegy).

Újabb kiemelkedés és lepusztulás után, az oligocénben először konglomerátum képződött (Iharkút és Bakonybél sziklafalai). Másutt tavak, mocsarak alakultak ki, szén is képződött (szápári szénbánya). Később a Bakony szinte egész területét egy nagy folyam üledékei borították el. A folyam az Alpokból hozta durva kavicsanyagát, amely sokfelé borítja a mai felszínt is. Érdekes jellemzője a kavicsnak, hogy kovásodott fatörzsdarabok találhatók benne.

A miocén üledékképződés már csak a Bakony szegélyeire és a Várpalota-Devecseri-árokra terjedt ki. Eleinte kavics, homok, agyag rakódott le, az agyag vulkáni tufaszórás nyomait őrizte meg. A tenger előrenyomultával homokos-meszes kőzet képződött, kagylók csigák, mohaállatok, tengeri sünök vörös algák maradványaival.

Helyenként szénképződés folyt, nagy víztartalmú, gyakran az eredeti növényi szerkezetet megőrző lignit jött létre (Várpalota, Herend).

Vöröstó térségében, dolomit térszínen újabb bauxittelepek képződtek, anyaguk a timföldgyártás szempontjából értéktelen. Ezután a tiszta vizű tavakban édesvízi mészkő vált ki (Öcs).

A tengervíz fokozatos kiédesedése (ami a világtengertől való elzáródás és a folyóvíz-beáramlás következménye) visszafordíthatatlanul megkezdődött. Az Északi- és a Déli- Bakony szigetként állt ki a szarmata és a pannon beltengerből. A beltengerek üledékei a Déli-Bakonyban is megtalálhatók: pl. Taljándörögdnél márga, Nagyvázsonynál édesvízi mészkő formájában.

A késő pannon bazaltvulkánokból a déli Bakonyba is jutott: a Kab-hegy kiterjedt és a Tálodi-erdő kisebb bazalttakarója mellett önálló kitörések nyomát látni (Ajka, Taliándörögd, Pula). Nevezetes lett a pulai tufagyűrű tava, mivel a tóban élő rengeteg algából szerves anyagban dús alginit (olajpala) képződött. A tó partján szerencsétlenül járt ősorrszarvú csontvázát a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum őrzi.

A pleisztocén korban bekövetkezett a jégkorszak. A jégmentes területen lehulló porból halmozódott fel a lösz: puha, de állékony kőzet, amelynek lepusztulása során hatalmas függőleges, sőt áthajló falak képesek kialakulni. A löszterületek jellemzői a horhosok (szakadékszerű vízmosások) és a löszmélyutak (a Tési-fennsík északi lejtői, Bakonyszentkirály, Csesznek, Bakonyoszlop). A löszfalakba gyakran színpompás madarak, a gyurgyalagok vájják jellegzetes odúikat.

A tágasabb patakvölgyekben homok, agyag, a szurdokokban durva mészkőgörgeteg, a meredek hegyoldalakon lejtőtörmelék, a lejtők alatt törmelékkúp rakódott le.

A jelzett turistautak mentén számos barlang is akad, mint a szentgáli Kő-lik fődolomitban; a Cuha-völgyi Betyárpamlag-bg., a bakonybéli Odvas-kő-bg. és Pörgöl-bg. felső triász mészkőben; a kőrishegyi Ördög-lik és a gyenespusztai Zsivány-bg. jura mészkőben; a Savanyú Jóska-bg. középső kréta mészkőben; a Kő-árok, az Ördög-árok és a dudari Magos-h. barlangjai eocén mészkőben. A Tési-fennsík a leggazdagabb karsztformákban, számos zsomboly (aknabarlang) is kialakult. Kisebb-nagyobb töbrök és víznyelők a Magas-Bakonyban is vannak, a legszebbek talán a Kőris-hegy csoportban, az Eleven-förtés - Parajos-tető területén. Sok kisebb töbör van Hárs­kút térségében, a szentgáli Tűzköves-hegyen és másutt is.

A Bakony-vidék karsztos repedés- és üregrendszerében nyelődik el a hulló csapadék és olvadékvíz, a hegység gyomrában lévő kőzetréseket kitöltő, óriás méretű, összefüggő víztömeget, a főkarsztvizet gyarapítva ezzel. A hegységperemeken kilépő források sok tízezer liter percenkénti vízhozammal, kristálytiszta vízzel növelték a felszíni vizeket, lápokat (pl. Tapolcafő, Inota). Az egykori forrásszájak még látszanak, de a források nagyrészt elapadtak. A források fakadóhelyein, ill. a patakok medrében apró mésztufagátak sorozata épült, sok helyen jelenleg is növekedik a vízből kicsapódó mészkarbonát lerakódásával (Kertes-kő, Judit-forrás; Pula, Kinizsi-forrás; Farkasgyepű, Csurgó-kút; Tés, Kis-Csepegő-árok).