Köztudomású, hogy a mágneses északi irány nem esik pontosan egybe a földrajzi és a térképi északi iránnyal, az eltérés nagysága a helytõl függ de idõben is változik. A természetjáró gyakorlatban e szögeltéréssel (mágneses deklináció) nem foglalkozunk, mert értéke kisebb, mint a tájolóval elérhetõ mérési pontosság.

A térkép tájolása laptájolóval: a forgódob beosztásának 0 pontját (N) az indexvonalhoz állítjuk. A tájolót a térképre fektetjük úgy, hogy az alaplap irányzóéle a térkép egyik É-D-i hálózati vonalán legyen, s az eleje É felé mutasson. Ezután a térképet a rajta fekvõ tájolóval együtt addig forgatjuk, amíg a mágnestû É-i vége a helyére (a két sárga vonal közé) nem kerül. A térkép É-i iránya így megegyezik a valódi É-kal, tehát a tájolást elvégeztük.

ALAPFELADAT: határozzuk meg két térképen kijelölt pont összekötõ egyenesének irányát: a tájolót úgy helyezzük a térképre, hogy az alaplap irányzóéle a meghatározandó vonalon legyen. A tájolót leszorítva a dobot addig forgatjuk, míg az alján látható piros vonalak a térkép észak-déli hálózati vonalaival párhuzamosak nem lesznek, s a dob É-i iránya a térkép É-i irányába nem mutat. Az irány szögértékét a dob beosztásán, az indexvonalnál olvashatjuk le. A mûvelethez a térképet nem kell tájolni, a mágnestû helyzetét nem kell figyelni!

Az elõbb a térképen meghatározott irány kitûzése a terepen: a tájolót leemeljük a térképrõl, jobb tenyerünkre fektetjük, hogy a dob felénk, a tájoló eleje az ujjaink felé kerüljön. A karunkat kissé elõre nyujtva addig forgunk, amíg a mágnestû É-i vége a dob É jeléhez nem kerül. Ebben a helyzetben a tájoló irányzó éle a térképen meghatározott irányba mutat.
A leírt alapfeladat mûveleteinek fordított sorrendben való elvégzésével terepi irányt tudunk meghatározni, ill. a térképre átvinni.

Oldalmetszés:
A legegyszerûbb helymeghatározási módszer. Olyan esetben alkalmazható, amikor tudom, hogy a térképen feltüntetett valamely vonalon vagyok (pl. úton, nyiladékon), de nem tudom, hogy azon hol? A mûvelet végrehajtásához szükséges, hogy olyan helyen legyek, ahonnan van kilátás, és legalább egy olyan tereptárgyat látok, amit a térképen egyértelmûen azonosítani tudok.

A tájoló irányzóélét a beazonosított tereptárgy felé tartom, és a forgódobot a mágnestûre forgatom (a tû É-i vége a dob két sárga vonása között legyen). Ezután a tájolót a térképlapra fektetem úgy, hogy az irányzóél eleje a megirányzott tereptárgy térképi helyén legyen, majd e pont körül addig forgatom az egész tájolót, míg a dob alján lévõ piros vonalak a térkép É-D-i hálózati vonalaival párhuzamos helyzetbe nem kerülnek, s a dob N jelzése É felé nem áll. (A mágnestû helyzete most közömbös, azzal nem kell foglalkozni.) Álláspontom ott van, ahol a tájoló irányzóéle a haladási vonalam térképi vonalát metszi.

Példa: A régi 6-os úton haladok, Mecsek turistatérképem és tájolóm is van. Szeretném tudni pontosan, hogy hol járok most éppen? Kb. D-i irányban a martonfai templom tornyát látom. A tájolóval megirányzom a tornyot és a dobot ráforgatom a mágnestûre (a dobon 143°-ot olvashatok le, de ha a helyszínen végzem a mérést, nem kell leolvasni). A térképen megkeresem a martonfai templom jelét. Az irányzóélet a jelhez illesztve az egész tájolót forgatom, s amikor a dob piros vonalai párhuzamosak a térképi É-D iránnyal vékony ceruzavonalat húzok a tájoló irányzóéle mellett a megirányzott pont térképi helyétõl magam felé. Ahol a ceruzavonás metszi az út térképi vonalát ott állok. (A meghatározott pont koordinátái: K:22.860m, É:9.440m.)

Elõmetszéssel
olyan pont térképi helyét tudom meghatározni, melyet látok ugyan több helyrõl is messzirõl, de megközelíteni nem tudom. Ez esetben legalább két olyan helyet kell keresnem, ahonnan a meghatározandó tárgyat látom, és amit a térképen is egyértelmûen azonosítani tudok. Mindkét helyre el kell mennem, és irányt kell róluk mérnem a meghatározandó pontra ugyanúgy, ahogy az elõzõ feladatnál a toronyra. A térképen azonban most ismerem álláspontomat, tehát a tájoló irányzóélének most a dob felöli végét illesztem az álláspontra, s e körül forgatom az egész tájolót a vonalak párhuzamosságáig. Ekkor a tájolót a térképre leszorítva az irányzóél mellett a tájoló eleje felé húzok egy ceruzavonalat. A mûveletsort a másik állásponton is végrehajtom. A két vonal a meghatározandó pont térképi helyén metszi egymást. Az elõmetszés akkor ad pontos eredményt, ha az álláspontok jó kiválasztása következtében a vonalak közel derékszögben metszik egymást.