Az első állomásig erős tempóban értünk el, a holdvilágos éjszaka miatt kíméltük az elemeket, csak a kereszteződésekben pásztáztuk a fatörzseket a biztonság kedvéért, bár rajtunk kívül itt még sok csapat haladt egyfelé. Kis torlódás és 28 perc holtidő után kaptuk meg a feladatot: elmondás alapján kellett egy baleset helyszínét lerajzolni, minél pontosabban, a lényeges jellemzők ábrázolásával. Kis vita után gyorsan felvázoltuk a rajzot és bezsebeltük a 80 pontot érte (a gyalogosunk kicsit eltájolódott J ).
A vadászház kerítéséig gyorsan elértünk, innen pedig betájolt irány alapján haladtunk az erdőn át a dombtetőről szűrődő fény felé, bukdácsolva a süppedő avarban a köveken és kidőlt fákon át. Vadregényes élmény volt! A tetőről gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre és a távoli falvak fényeire, a sötét erdőben itt-ott imbolygó fények mutatták egy-egy csapat útját.A Sárga jelzésen tovább haladva leértünk egy útkereszteződésbe (S és K) ahol a jellegfa megkopott kérgén csak úgy cikáztak a fénycsóvák a régi jelzést keresve. Innen egy kis kitérő volt a 4 jelzőcölöpös hidacska, pár pontot megért, majd visszatértünk a főcsapásunkra és besétáltunk Diósjenőre. A kis falu a valóságban erős eltérést mutat a térképen rajzolt másától ez a tény, valamint az éhség és ez első holtpont átélése vezetett ahhoz, hogy ez a ki falu nem a legszebb emlékként marad meg az emlékezetünkben.A falu széli paprikás hangulatú reggelink elfogyasztása után a napkeltével együtt keltünk mi is útra Csapatszellemben megerősödve és lemondva a vasúti közlekedés áldásairól. Nemsoká felértünk a várához, itt is kisebb tömeg verődött össze, már mutatkoztak a fáradság jelei a csapatokon, valakit kisegítettünk egy kis izomlazító krémmel.
A feladat az íjászathoz kapcsolódó kérdések megválaszolása volt, majd célba dobás darts-al. A tetőről már jó kedvvel ereszkedtünk egy kicsit majd kaptattunk felfelé a Csóványosra, amit a vártnál könnyebben hódítottunk meg, mivel nem a meredekebb úton sikerült megközelítenünk a csúcsot. Az ide vezető út különösen szép volt, az avar alig látszott ki a virágzó hóvirágtenger alól, ami a napsütésben még szebbé varázsolta az erdőt.Szerencsére itt is volt holtidőnk, úgyhogy beelőlegeztük magunknak az ebédet. Geiszt Csabi és csapata volt még itt ismerősként, a sok más csapaton kívül, mindenki egy kis napsütötte helyen pihent és töltődött energiával az út többi részéhez (volt aki evett, volt aki aludt J ). Szükség is volt a pihenőre, mert az itt kapott feladatok megint jól megtornáztattak minket mármint az agyunkat. Különböző logikai és matematikai furmányságokat kellett kiokoskodnunk a 100 pontért.
A kilátót elhagyva eztán már javarészt lefelé vezetett az út, mivel elég magasról indultunk, lefelé egy csodás gerincen haladtunk végig: jobbról az erdő, balról a sziklaperem és a mélység, a kilátás pedig GYÖNYÖRŰ! Innen a völgybe leereszkedve patakok mentén és patakokon át haladva elkaptunk egy mozgó pontőrt, aki a térképészet és nemzeti partok témakörben áskálódott tudásunkban. Rövid időre megálltunk egy tisztavizű pataknál, felfrissültünk, ittunk és megtöltöttük a vizespalackjainkat a hűs vízzel. Gondoltuk, bevállaljuk a következményeket (esetleges gyomorbántalmak), de szerencsére ezek elmaradtak. Teljesen más ízű egy hegyi patak vize, mint a palackozott forrásvizek , valahogy súlya van, harapni lehet&A 4. pont a kulcsos-házaknál ismét kis pihenőül szolgált a fiúk fájdalmas nyögések között szabadultak meg pár percre a bakancsuktól, hogy egy kis sportkémmel felfrissítsék hólyagoktól sajgó talpukat. A feladat gomba és rovarfelismerés volt, ami nem volt egy egyszerű feladat (olyan egyformák voltak&.). Itt adtuk le az első zsák szemetünket is, amit eddig gyűjtöttünk (ez 15 pontot ért).Elcsigázottan vágtunk neki az utolsó teljesítendő pontnak, ami Drégely vára volt. A többihez képest kisebb dombocska már nagy hegynek tűnt a lábaim szerint, és már a lejtő sem esett olyan jól, mint az elején&. A betonos út visszacsapta a bakancstalpat jajjjjjjjjjj a 2. holtpont ez a rész volt, kétségtelenül.
Felérve Drégelyvárhoz 2 vidám állomásőrt találtunk, akik a vár történetéről kérdeztek. Gyors válaszok után utolsó erőnkkel indultunk vissza Nagyorosziba a cél felé, hogy még szintidőn belül teljesíteni tudjuk a túrát.A Csapatszellem velünk volt és erőt adott az oly messzinek tűnő cél eléréséhez egymást bíztatva vertünk életet elcsigázott tagjainkba. Most jól jött a holtidőkből összegyűjtött kb. 50 perc. A HEMO előtt beestünk a kocsiba, ledobtuk a bakancsokat és gyorsban kitöltöttük a transzferfeladatokat (4x10 kérdés 20-20 pontért), és még időben betántorogtunk a CÉLBA!
Köszönet a szervezőknek feledhetetlen megpróbáltatás és élmény volt!
Még találkozunk! (és ezt vegyétek fenyegetésnek! J )
Még találkozunk! (és ezt vegyétek fenyegetésnek! J )
Csobor Tünde cst.
622. Gaal Gaston cserkészcsapat
Balatonboglár
622. Gaal Gaston cserkészcsapat
Balatonboglár