Eleinte inkább hasonlított egy teljesítmény túrára, amelyben nem volt ritka a 30 kilométeres, előfordult 42 km-es szakasz is. Az évek során viszont az igényeknek megfelelően átalakult egy olyan fajta kikapcsolódássá, amely magában foglalja a folyón való evezést, a kellemes társaságot, az esti bulizást, ki-ki kedvére valóan. Az első szakasz kivételével csak rövid távokat evezünk, azt is kényelmesen, sok pihenőkkel, inkább gyönyörködünk a folyó szépségében, mint teljesítünk.

Az első napi táv, vagyis a Szentgotthárdtól Csákánydoroszlóig tartó szakasz a folyó egyik legizgalmasabb, szakasza, és egyben a legnehezebb is. Azért a legnehezebb, mert tapasztalataink szerint a legtöbb kormányos itt tanul meg igazán kenut irányítani, itt kezd összeszokni a hajó legénysége, és a társaság. Ráadásul Csákánydoroszlóig csak egy olyan táborhely lehetőség van, ahol megállhatnánk, ám ez is messze van mindentől, felszereltsége pedig hagy némi kívánnivalót maga után. Így az első nap túl vagyunk a nehezén, a második nap pedig a frissen szerzett evezős rutinnal, összeszokottabban, de már sokkal kisebb teljesítmény igénnyel indul tovább a túra. Így az első napi 32 kilométerhez képest a második nap 14, a harmadikon 12, a negyedik nap 8, az ötödik nap 20, az utolsó napon pedig 24 kilométert evezünk. 

A megállóhelyek mindegyikén van bolt, mindenhol tudunk meleg ételt enni, (de ha főzni támad kedvetek, szerzünk bográcsot, nap közben elintézzük az anyagbeszerzést Molnaszecsődön kívánságra Szabi szokott főzni) a zuhanyozási lehetőség mindenhol adott. Van ahol lehet biliárdozni, van ahol tekézni, két olyan hely van, ahol lehet táncolni, szóval olyan bulit csapunk, amilyet akarunk. A rövid szakaszok miatt majd minden nap ráérünk dél körül elindulni, így a reggeli ébredésre, a kellemes evezgetésre, és az új táborhelyen való elhelyezkedésre is bőven jut idő.

Aki túlélő táborra vágyik, az ne válassza a klasszikus túrákat, aki nyaralni szeretne, egy kis aktív pihenéssel egybekötve, az ne habozzon, jöjjön!