 
| A védett terület nagysága: 6 709 hektár, ebből szigorúan védett 447 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet Salgótarján és az országhatár között található.
Látogatás: Szabadon látogatható. Ha az ember – hosszabb túra vagy akár csak egy kis séta alkalmával – közvetlen(ebb) kapcsolatba kerül a természeti környezettel, általában lelassul: mozdulatai kimértebbé válnak, hosszabb időt tölt egy-egy kis részlet megfigyelésével. Ha a Karancs–Medves vidékére vetődik valaki, talán akkor teszi jól, ha egészen hosszúra nyújtja pillantásait, ha megpróbál minél jobban eltávolodni az időtől. Ezt a vidéket így lehet igazán megszólítani, és a közelébe férkőzni, mert ez a táj – bár élővilága is értékes és gazdag – lényegét a kövek színeiben, a sziklák alakjában, a tájképekben, a tájformáló erők jelenlétében rejti. A Karancs és a Medves párját ritkító vulkáni eredetű hegyei nagyjából egyszerre, a tizennégy-tizenhatmillió évvel ezelőtt alakultak ki. A Medves Európa legnagyobb bazaltfennsíkja. A vulkáni tevékenység során – melynek középpontja a Medves-csúcs körül lehetett –, a több rétegben felszínre kerülő tufa és a kiömlő láva szétfolyt a dimbes-dombos üledékes kőzeten. Kitöltve annak egyenetlenségeit, egyetlen platót hozott létre, amely néhol száz méternél is vastagabb, máshol – az egykori dombtetők fölött – alig néhány méter. Ezeken a vékony helyeken az időjárás az évszázezredek alatt több helyen is lekoptatta, és az alatta lévő puha kőzetet szűk völgyekké mélyítette. Így a platón és körülötte, ahova már nem ért el a láva, mély völgyek alakultak ki, felszabdalva a fennsíkot (a völgyfalakon feltárul az egymásra rakódott rétegek anatómiája). A későbbi kitörések bazaltja megfogó szépségű, mértani precizitású oszlopos szerkezetű vagy éppen réteges alakzatú bazaltkúpokat alkotott. Ez a bazalt – a feketétől a sárgán át a vörösig – csodálatos színekben pompázik, formavilága lenyűgöző. A Karancs sem kevésbé értékes. Mikszáth Kálmán Palóc Olymposnak keresztelte az andezit-hegységet, minden nézőpontból érvényesülő hármas csúcsának látványa miatt. A hegység kialakulása meglehetősen ritka geológiai folyamat eredménye: a felszín alatti vulkáni kitörés során a láva nem került a felszínre, hanem egyszerűen megemelte a felette tornyosuló márgás kőzetet, ami jellegzetes formavilágot hozott létre. A hegységet éles gerincek, meredek oldalak és mély völgyek szépséges formavilága jellemzi. A Karancs–Medves vulkanikus kúpokban bővelkedő, lenyűgöző szépségű harmonikus tája ezeknek a geológiai folyamatoknak az eredményeképpen alakult ki. Az ide látogatót bazalttufa-képződmények és andezittömbök; hatalmas bazaltzsákok (Salgó-hegy); lenyűgöző szépségű oszlopos bazaltképződmények (Szilváskőn); felszínen látható lávafolyások; pengeszerű élességgel elváló bazaltpiramisok és réteges bazaltképződmények (Kis-Szilváskő); vulkáni bombák és meghajlott bazaltlemezek (Boszorkánykő) csodálatos világa várja. Az ide látogatót a Medves-hegységben geológiai tanösvény segíti (Esztevényből a Somoskőre és a Salgó-hegyre kiépített turistaút vezet), a Karancsban a gyakori kőbányák szinte geológiai olvasókönyvként használhatók. A vulkáni kúpok (Salgó, Somoskő, Szilváskő stb.) tetejéről pedig lenyűgöző kilátás tárul elénk, amelyben egyetlen tekintettel befogható a világ Gömörtől és a Tátrától egészen a Börzsönyig. A Cserháthoz tartozó kistáj élővilága méltó a geológiai szépségekhez. A vidék vízben szegény – ezért több helyen is kialakítottak mesterséges tározót –, mégis több forrás is ismert mindkét hegységben. A hegységek növényzete az Északi-középhegység mintáit követi: a dombok nagy részét erdő borítja, elsősorban cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, és – elsősorban az északi oldalakon – bükkelegyesek. A meleg déli területeken molyhos tölgyesek és tatárjuharos társulások élnek. Az erdőket mezőgazdasági földek, rétek és legelők, néhol sziklagyepek szakítják meg, az értékesebbeken szártalan bábakalács, tarka nőszirom, a ritka sárga hagyma, sárga kövirózsa virít. A hűvösebb bükkösökben korpafűfajok a források nedves környezetében nőszirmok és őszi kikericsek élnek. Igen gazdag a terület az Északi-középhegységéhez hasonló állatvilága is. Értékes a gyorsan felmelegedő fennsíkok lepkefaunája. A nedvesebb részeken foltos szalamandra, tarajos és alpesi gőte él, a hüllők legértékesebbje a ritka rézsikló, de több gyíkfaj is él a hegyekben. A hegység erdeiben költ a kék galamb, a darázsölyv, a fekete harkály, a kabasólyom, és legalább ekkora érték a szintén fészkelő vízirigó, kövirigó, hantmadár, és erdei szürkebegy. Az emlősök legértékesebb fajai a vadmacska, a borz, a nyuszt. A Karancs–Medves történeti emlékekben is gazdag. A vulkáni kúpok szinte kínálták magukat a várépítésre: Salgó-vár, Somoskő-vár, Zagyvafő-vár – történeteik Magyarország legértékesebb hagyományait őrzik. A vulkanikus kőzetek alatt Magyarország egyik legnagyobb barnaszéntelepe húzódik, amelynek a 19. században megindult feldolgozása és annak emlékei az ipartörténet részét képezik. Hasonló a helyzet az andezit és bazalt kőfejtőkkel, amelyek termékei, többek között, Párizs utcáit burkolják. | |
