GYEREKEK, KICSÍRÁZOTT A KILÉPŐS SZANDÁM ! ! !
No, igen.
A hazaérkezés és a holmik kirámolása között eltelt röpke 5 termésnövelő nap, ami a jelek szerint épp elég volt ahhoz, hogy a már-már modell értékű szanda-, víz-, hő-, fűmag-, szatyor rendszerben megfoganjon az élet, és a kényelmesen beágyazódott fűmagvak egyszer csak növésnek iramodjanak. . .
Persze ezt a folyamatot olyan szörnyen büdös mellékhatás kíséri, hogy inkább visszacsomagoltam.
Hát nem tudom ...
Lehet, hogy ma már ebihalak is vannak ...
Lehet, hogy orrcsipesz használata mellett adok magunknak még egy esélyt ...
De lehet, hogy megválunk.
Nem lesz többé szandám. Kilépős. Rába menti. Csírás.
Lehet, . . .
( )
(Szanda lelkek ha megtalálnak),
Talán kezdődik az új harc,
Talán ismét enyém egy boldog arc,
Csobog a Rába víz, fürödj meg!
Újra egy túra, szárítkozz meg!
Vegyél fel, s vigyázom lábad!
Ahol én csírázom, az a sátrad.
Kis csapatunk a Déli pályaudvaron találkozott:Rita és Tibi után megérkeztem én is Imivel. Jegyvásárlás helykeresés után megérkezett Miszi is Ibivel.
Még egy kört rohantunk ennivaló után aztán már indultunk is a vonattal.
Megmondom, hogy mi volt a különbség a tavalyi és az idei MATE Kalandtúra között. Semmi. Akkor is, és most is mindenki remekül érezte magát! Egy apróság azért mégis akadt: most kánikula volt!
Nézzük mi is történt... legalábbis az első két napon... Aztán folyt. köv.
