Kis csapatunk a Déli pályaudvaron találkozott:Rita és Tibi után megérkeztem én is Imivel. Jegyvásárlás helykeresés után megérkezett Miszi is Ibivel.
Még egy kört rohantunk ennivaló után aztán már indultunk is a vonattal.
Szombathelyen átszálltunk egy kis Osztrák vonatra ami Szentgotthárd felé menet kb. félúton lerobbant. Mivel a víz és ételkészleteink igencsak megcsappantak, így már nagyon nem örültünk ennek a hercehurcának. Végül valami Orosz csoda behúzott minket Szentgotthárdra.
A Táborhelyen gyorsan sátrat vert a társaság és megismerkedett a már korábban érkezett túratársakkal és a konkurens túra néhány emberével, akik közt legnagyobb meglepetésünkre szintén voltak MATTosok. Kicsi a világ! :)
Este egyesek elvonultak Imivel horgászni nem kis sikerrel, egy kb. 40 centis márna akadt a horogra, de mivel a horgászat csak hobbi, így egy fénykép után már úszhatott is tovább a halacska.
Az esti focizáshoz már teljesen összegyűlt a túracsapat, volt aki csak szurkolt, de a legtöbben játszottak is.
A vízifocihoz hasonlatos volt az egész, mivel a délutáni esőtől nedves fűben mezítláb focizott a nagy csapat. Mivel a két csapatot ekkor még nem sorsoltuk ki, így a megkülönböztetés miatt pólósok és póló nélküliek voltak.
A póló nélküliek nyertek, de végül is ez lényegtelen, hisz mindenki a mozgás miatt játszott. Kissé elfáradva, éjfél után tért nyugovóra a társaság.
Reggel 9-kor eligazítással és csapatsorsolással kezdtünk, valamint kihirdettük az első csapatfeladatokat, hogy királyválasztás és koronázás lesz a csörötneki gátnál.
Lett drapp (Miszi szerint bézs :-)) és kék csapat. Aztán a táborunk elkezdett nyüzsögni, mint egy hangyaboly, így már 11-re összepakolt a társaság és indulhatott az evezés.
Végül 8 kenuban eveztek a turisták és Szabi meg Miszi egyedül még két kenut irányított.
Az előző évekhez képest a vízállás és a folyó nyugodtsága miatt nem volt túl veszélyes a z első napi szakasz. Aba és Lóri volt az első boruló még ez első kilométereknél, de ők is csak a térdig érő vízbe estek bele.
A csörötneki gátnál a drappok Sanyit, aki Feri virágszórással és énekszóval koronázták, a kékek pedig Abát választották királyuknak díszlövésekkel.
A lakoma és a kenuk átemelése után nem sokkal jött a „halálkanyarnak” nevezett szakasz, amin idén a kissé álmos kormányos, Széll Andris sikeresen felébredt a borulásuk után. Miszi és Szabi persze bőszen irányította a társaságot, hogy nehogy mások is boruljanak.
A hosszú evezés után megérkeztünk Csákánydoroszlóra ahol a sátorverés után nagy szaunázást rendeztek a srácok, de még kint is olyan meleg volt, hogy aki a sátrába befeküdt az ott is simán szaunázhatott. Szóval senkit nem zavart a napenergiával „fűtött” fürdővíz hűvössége. Ezek után Miszi befuvarozta a társaságot a Katiba babgulyást és egyéb finomságokat enni. Ezúton is köszönjük a fuvart!
Vasárnap reggel a sátrakban uralkodó hőség hamar felébresztette a társaságot. A nagy Ho-ho-ho-horgász, Imi és lelkes kísérője Tibi korán kimentek pecázni, de csak apróságok akadtak a horogra.
A reggeli beszerzésére kissé korán indultam Tibi társaságában, így még a bolt nyitása előtt (8 óra) odaértünk, de már akkor sor volt a bolt előtt JJJ! (A körmendi zacskós tejet nem ajánljuk, mert vasárnap reggel mindegyik romlott volt amit vettünk.)
A vasárnapi evezés is hosszúra sikeredett. A folyón még Körmend előtt volt egy jól megépített 3 méter magas stég ahol a csapatokra ismét feladat várt.
Minden ugró csapattag pontot kapott, a lányok (természetesen) kicsit többet, mint a fiúk. A kék lányok mind leugrottak, a drapp lányok nem voltak annyira bevállalósak, de mivel a fiúk még a kedves szecsődi ex-boltoslányt Manut is ugrásra késztették, így extra pontot szereztek a drappoknak.
A nagy unszolásra Szabi is bemutatta az „ülő Buddha” formagyakorlatot, ami fergeteges sikert aratott. Nem úgy, mint a vízzel telt hordó…
Aztán csurom vizesen továbbindultunk Körmend felé.
Ott Miszi kiadta a parancsot, hogy hozzanak nekem csoki+ eper fagyit a csapatok, és az győz aki előbb visszaér. A drappok felvásárolták cselesen a fagyizó utolsó 3 gombóc eperfagyiját, így a kékek esélyei nagyon lecsökkentek. Ibi azért hozott lelkesen egy puncs csoki variációt, de ez már úgyis késő lett volna.
A „szenvedés a melegtől” versenyben a kékek megoldásai vitték a pálmát, hisz miután kihevertük az Aba és a Laci homo jelenetét, Ibi forró produkciójától egyből leizzadtak a fiúk.
A drappok hadvezére hosszas szenvedés után kimúlt a hőségben, majd később feltámadt és menekülhetett a királyukat „hátsó szándékai” elől.
Körmendről egy óra pihi után továbbeveztünk Molnaszecsődre. Útközben persze Szabi és Miszi osztotta a vizet a lapátjával és mindenki más is küzdött, hogy eltalálja a többi hajóban ülőt anélkül, hogy ő beboruljon vagy a lapátját eldobja.
A Körmenden megrendelt hatalmas mennyiségű pizza kellő mértékben serkentette a társaságot, hogy elevezzen Molnaszecsődig.
Mivel a túra elejétől fogva ragyogó időnk volt, így volt aki már rákvörösen ücsörgött a vizes pólójában. Néhol a rengeteg naptejtől fehéren csillogott egy-egy orr vagy kar. A táj szépsége meg folyamatos bűvöletben tartott minket. Rengeteg szitakötő röpködött a folyó mentén és csapatokban napoztak a vízből kilógó apróbb és nagyobb ágakon.
A folyó munkája nyomán sok bedőlt fát láttunk. Némelyiken látszott, hogy már évek óta küzd az életben maradásért a folyómeder szélén, néhányat gyökerestől kicsavarva vitt a víz magával, ezek közt volt amelyik csak pár napja lehetett a vízben.
Molnaszecsődre megérkezve gyorsan sátrat állított a csapat és a vacsoráig ki-ki megválasztotta a szabad programját: fürdőzés a Rábában, vagy a zuhanyzóban kissé nyomorogva, vagy néhányan a „ ma nomádkodjunk” felkiáltással, minden ilyesmi nélkül bevonultak csocsózni a kocsmába.
A pizza elfogyasztása után ismét csapatfeladatok vártak a társaságra: lánykérés, nászéjszaka meg miegymás…. Jót nevettünk a különböző megoldásokon. Később spontán bulizássá alakult az esti játék.
A csocsózás és táncolás mellett néhányan alaposan megvitatták a horogra akadt állatfajokat…. Ma sem tudom, hogy végül is Imi csikóhalat fogott-e vagy Magyar bucót. Végül rókát is látott éjjel pár ember…. Ki így, ki úgy! (Miszinek ezúton is köszönet a baráti segítségnyújtásért!)
A hétfőni napot Molnaszecsődön töltöttük. A délelőtti szieszta minden bulizónak jól jött, így később az ebédfőzéshez is volt bőven segítsége a Szabinak, csak úgy tolongtak az emberek „csellózni”. A finom lecsó után már a délutáni feladatokhoz is mindenkinek megjött a kedve.
Mivel én az ebéd után elindultam Ferivel (aki Sanyi,….ööö vagy fordítva?) a másnapi túra területét bejárni, és a kérdéseket leellenőrizni, így sajnos a vizes feladatokról lemaradtam.
Arról remélem majd más azért ír beszámolót! De azt több embertől hallottam, hogy volt sikere a vizes póló versenynek.
